A Gimi - 1. rész

-Brrr,brrr,brrr-megszólalt az ébresztő mire fölébredtem.Kinyomtam és komótosan lesétáltam a lépcsőn.Anyu már a konyhában volt és legnagyobb meglepetésemre Gábor is.
-Jó reggelt Törpém!-köszönt amikor meglátott.(Ovis korom óta a legjobb barátom és kb 5 éves korunk óta hív Törpének.)
-Szia.Hát te mit csinálsz itt ilyen korán?-kérdeztem döbbenten mert meglepett hogy reggel 7-kor nálunk van.
-Jöttem hogy induljunk-mondta tök természetesen.
-He?-ennyi volt az össz reakcióm.
-Nem mondtam?Megyek veled Pestre.
-Hogy mi??
-Jól hallottad.-mondta és az ajtóban lévő bőröndre mutatott.-Csak nem gondoltad hogy elengedlek egyedül Pestre?Úgyse bírtad volna ki nélkülem.
Egyből kiment az álom a szememből és a nyakába ugrottam.Nem tudtam mit is mondjak neki.Annyira rendes hogy miattam képes elutazni.
-Igazad van.Tényleg nem bírtam volna ki nélküled.-mondtam ki végül miután elengedtük egymást.
-Ugye?Tudtam én.Lehet élni nélkülem de nem érdemes-dramatizálta túl a helyzetet amire mindkettőnkből kitört a röhögés.A nevetés mögött azért elfogott az a csodás érzés,miszerint van egy ilyen jó barátom aki a világ végére is utánam jönne.Ez teljesen meghatott.
-Bianka!!!Menj föl és öltözz!!Alig fél óra múlva indulunk.-szólt rám anyu teljesen kizökkentve az érzelgős gondolatokból.Tényleg!Még pizsiben vagyok.Te jó ég!
Fölrohantam,felkaptam a tegnap kiválasztott rucim(egyszerű fekete spagettipántos top,terepszínű rövid naci),gyors fogmosás,smink és indulhattunk is.
Pontban fél 8-kor apu kiállt a kocsival hogy elvigyen minket.Bedobtuk a csomagtartóba a csomagjainkat és beültünk hátra.
Egész úton beszélgettünk,vagyis leginkább csak én faggattam arról hogy mégis hogy oldotta meg a felvételit.
-Háát nem volt könnyű.Egy hónapja próbálom elintézni az egészet.Megbeszéltem otthon,elintéztem az átjelentkezéshez szükséges papírokat és megírtam a pótfelvételit,de nem lett túl jó,épphogy felvettek mert a ponthatáron voltam.-hadarta én meg szó nélkül hallgattam.
-El sem tudod képzelni mennyire örülök hogy velem jössz.-mondtam meghatottan.
-13 éven keresztül bosszantottalak,gondoltam,nem hagyok nyugtot még a gimiben sem.
És ennyit a meghatottságról.Pff!De ezért is imádom.Mindig fel tud dobni.
Hosszú volt az út,de végre megérkeztünk.Kiszálltunk és bementünk az új házunkba.Fura volt.Vagyis nem volt benne semmi fura csak szokatlan volt.Az első utam így nézett ki:fel a lépcsőn,benyitni minden szobába és lefoglalni a legjobbat.Gábor jött utánam és lecuccolt a mellettem lévő szobába.(Ezen a héten nálunk lesz mert a szülei csak pár nap múlva jönnek.)
Elkezdtem felmérni a terepet.Hol legyen az ágy,az íróasztal stb.
-Szia Bia,hoztam valamit.-jött be Gábor és a kezében tartott egy nagy képkeretet amiben a kedvenc képünk volt.A fotót én csináltam,ő mellettem áll,és egy puszit nyom az arcomra.
-Hűűű,ez de klassz.
-Tudtam hogy ez a kedvenced ezért kinyomtattam.
-Köszi Gabi!Segítesz kitenni a falra?
-Aham,kérek apukádtól szöget meg kalapácsot.-leszaladta lépcsőn és két perc múlva már jött is vissza.
Elég sokáig próbáltuk kitenni de vagy az ujjamra csaptam vagy ferde lett a szög.Végül sikerült elfogadhatóra megcsinálni,közben pedig beszélgettünk a suliról na meg a gólyatáborról.
-Izgulsz?-kérdeztem tőle.
-Ááá,dehogy.Ellenkezőleg.Tökre várom,kíváncsi vagyok mennyire idióták a többiek.-mondta izgatottan.-Mér' te?
-Dettó.
A napunk egész jól telt.Egész nap sztorizgattunk miközben berendeztük a szobámat és természetesen a vendégszobát is megcsináltuk neki,ha esetleg máskor is itt aludna.
Na holnap gólyatábor.Kíváncsi vagyok a többiekre! ;)