A Gimi - 26. rész

Tegnap egész délután gondolkoztunk Gab-bel.Hogy mire jutottunk?Rájöttünk ki lehet akkora nagy szemétláda,hogy így kicsesszen velünk.Egyszerre ugrott be minden egyes apró hiba amit elkövetett,és mi nem vettük észre.
Reggel szokásosan indultunk el.Gab a kapuban várt ahogy szokott,és együtt mentünk a suli felé azzal a különbséggel,hogy nem jött velünk se Dzsezmin,se Roli.
A suli előtt Gab megszorította a kezem.
-Minden oké?-kérdezte.
-Persze.Menjünk-feleltem.
Gab átkarolta a vállam és így lépünk be a kapun.Egy csomóan minket bámultak,de mi mintha mi sem történt volna,rezzenéstelen arccal mentünk végig a folyosón.Észrevettük hogy összesúgnak a hátunk mögött de mi csak egymásra néztünk és elnevettük magunkat.Beszéljenek csak.A népszerűség átka...
Az osztályba már mindenki bent volt,kivéve Petrát mert ő hiányzott.Ahogyan beléptünk megfagyott a levegő.Mindenki minket bámult.Azonnal feltűnt hogy Niki megint Flórával van.A kis spicli!Megindultam egyenesen feléjük.
-Nem hiszem el hogy ennyire aljas vagy!-kiáltottam Nikire.
-Te meg miről beszélsz?-kérdezett Flóra.
-Hogy miről?Még van képed megkérdezni?
-Azt hiszem nem értelek-bámult értetlenül.
-Ne játszd meg magad!Tudom hogy rám küldted Nikit hogy aztán kicsinálj!
-Bizonyítsd be!-tette csípőre a kezét Flóra.Abban a pillanatban ki tudtam volna tépkedni a festett szőke haját.
-Pff!Bizonyíték kell?Hát jó-azzal fogtam és kiborítottam Niki táskáját.
-Héé?Mit művelsz?-kapkodta a cuccait Niki.
-Tessék.Bizonyíték-fogtam a 102-es kulcsot ami kiesett a táskából.
-Ez még nem jelent semmit-kontrázott Flóra.
-Mondod te!-feleltem.-Tudod,Niki!Nem hittem volna hogy ilyen vagy.Kedves,jó fej lány voltál amíg velünk lógtál.Mi befogadtunk.Erre te?Elárultál.Gratulálok!Úgy látom nincs szabad akaratod,csak Flóra bábja vagy-néztem Nikire lesajnálóan.
-Ugyan!Akármit is mondasz,Flóra a legjobb barátnőm-dobta át a fekete haját a vállán.
-Talán te így gondolod!De vajon te mi vagy neki?-mondtam,és otthagytam meg sem várva a reakcióját.
Elmentem a padok között előre az ajtóhoz.Útközben találkozott a tekintetem Dzsezminével de elkaptam a fejem.Nem tudtam ránézni mert elkapott valami iszonyatosan fojtogató érzés.Nem tudom megmondani pontosan mit éreztem.Azt hiszem egyszerre voltam szomorú,kissé dühös,de legfőképp csalódott.
Gab-bel lementünk a 102-esbe.A pulcsija ott volt a dzsekimmel együtt.Felkaptuk őket és mentünk a terembe mert becsengettek.
Az első két óra rém kínosan telt.Roli nem szólt hozzám,csak csendben ült mellettem.Dzsezmin sokszor nézett hátra hozzám,de nem reagáltam.Aztán jött a rajz.
-A mai órán párban dolgoztok-mondta Kerti tanárnő.
-A párokat mi választjuk?-kérdezte Norbi.
-Igen.Azzal lesztek akivel szeretnétek.
Én azonnal előre ültem Gab-hez.Szegény Lackót elküldtem.Majdnem mindenki átült valahova.A párok a következők voltak:Én és Gab,Norbi és Robi,Tomi és Zoli (az ikrek maradtak ahogy voltak),Flóra és Niki,Zsozsó és Lackó,Dzsezmin és Alexa.
-Mindenki megvan?-kérdezte a tanárnő.
-Nekem nincs párom-tette fel a kezét Roli.
-Akkor ülj előre Gáborhoz és Biankához.
-Nem lehetnék inkább egyedül?
-Nos ha nem szeretnél együtt dolgozni senkivel akkor lehetsz.De akkor is meg kell csinálnod a feladatot.
-Rendben.
A feladat a következő volt:makett építés.Kaptunk egy sablont amit ki kellett vágnunk és összeragasztanunk.Egy várat ábrázolt.Mindenkié jó lett,habár az ikrek óra végén összenyomták a sajátjukat.
Duplatesi után jött a nagyszünet.Gab-bel elsőként mentünk ki a torna csarnokból.Az aula tele volt.A suli nagy része ott volt.
-Hé,befognátok egy percre?!Köszi!-kiáltotta el magát Gab.Az egész aulában síri csönd lett.Tekintély?Ugyan...
-Mint láttátok,a neten van egy kép amin állítólag mi vagyunk-kezdte.-Nos ez hazugság.
Halk susogás hallatszott,közben pedig megjöttek az osztálytársaink is.
-Mi az hogy hazugság?-kiabálta be valaki.
-Úgy hogy az egy hamis kép amit drága Flóra barátnőmnek köszönhettek-mutattam Flórára,és a hangomból áradt a szarkazmus.
-Ezen az arcunk nem látszik szóval bárki lehet.Most mondjuk el utoljára!MI NEM JÁRUNK!-mondta ki Gab.Mindenki lefagyott.
-Ennyi volt!Lehet terjeszteni a pletykát!-tapsoltam,és felmentünk az osztályba.
Az angol és a nyelvtan is feszült csendben telt,aminek a tanárok is hangot adtak.
-Mi van veletek?Megjavultatok?-kérdezte Móricz tanárnő nyelvtanon.
-Nem,csak sokkos állapotban vannak-legyintettem.
-Ezt értenem kéne?
-Ááá,hagyjuk!
Óra után indultunk Gab-bel mekizni,amikor Dzsezmin utánam szólt.
-Bia!Én...én...-kezdte,de közbeszóltam.
-Ne mondj semmit!Nem kell-azzal megfordultam és otthagytam.
Kicsit rosszul éreztem magam hogy nem bocsátottam meg neki,de nagyot csalódtam benne.Este amikor felléptem Facebook-ra láttam hogy feloldott és írt is.Rövid volt,de minden benne volt:
"Sajnálom hogy nem hittem neked!Elvakított a féltékenység és a harag.Remélem egyszer meg tudsz bocsájtani!"
Elolvastam,de nem írtam vissza.Minek?Ezt személyesen kell megbeszélnünk.
Hirtelen csengettek.
-ANYU!-kiáltottam,mert lusta voltam lemenni.Persze senki sem volt otthon csak én.Lementem és kinyitottam az ajtót.Roli állt kint.
-Szia!Bejöhetek?-kérdezte.
-Gyere!-engedtem be.Szándékosan nem köszöntem.
-Figyi,csak annyit akarok...hogy bocs.Tudom hogy egy görény voltam hogy nem hallgattalak meg.
-Tényleg az voltál.
-Csak idegesített hogy így tudtam meg hogy jártok,mert...mert...-makogott.Látszott rajta hogy akar valamit mondani.
-Mert..?
-Mert...idegesített hogy nem személyesen szóltatok hanem a neten kellett megtudnom-mondta ki gyorsan.
-Háát,mostmár tudod hogy nincs valóságalapja.Legközelebb talán hallgass meg és nekem higgy ne másnak.
-Rendben.Akkor nincs harag?-kérdezte félve.
-Nincs-mosolyodtam és átöleltem.-Mellesleg,ti lennétek az elsők akiknek elmondanám hogy járok valakivel.
-Tudom,és még egyszer bocs.
-No para!
Na ez megvolt.Már csak Dzsezmin volt hátra.Nem bírtam vele rosszba lenni.Azonnal átmentem hozzá.Otthon volt.Az apukája engedett be és rögtön szaladtam a szobájába.
-Szia!-köszöntem.
-Bianka!Szia!-köszönt meglepetten.-Sajnálom.Hülye voltam és...
-Ne folytasd!-szakítottam félbe.-Nem haragszok,csak ígérd meg hogy ezentúl mindent megbeszélünk.
-Igen persze-mondta,és a nyakamba ugrott.-Nem is értem hogy hihettem el!
-Már mindegy!Ne rágódj ezen!Nem járunk.Van esélyed nála.
-Gondolod?
-Aham.
-Szerinted bejönnék neki?
-Nem tudom.Lehet.Általában Gab nem beszél az érzéseiről,de attól még vannak neki-mosolyogtam.-Ha akarod faggatom egy kicsit.
-Megtennéd értem,azok után ahogy viselkedtem?-nézett könnyes szemmel.
-Persze.Ez alap!
-Köszönöm,köszönöm!-ölelt meg újra!
Na ez is megvolt.Megnyugodtam.Mostantól minden a régi.És ez így jó...
Október 14. kedd