Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

A Gimi - 36. rész

2017-09-15

-Szia!-köszöntöttem reggel Gab-et.Kíváncsian fürkésztem hogy megtudjam mi is van most vele.Konkrétan semmi.De tényleg!Csak lazán zsebre dugott kézzel állt és köszönt.
-Szia!
-Na,mizu?-mosolyogtam.
-Mi lenne?-kérdezett vissza.
-Most komolyan?Tegnap nem is beszéltünk.Nincs mit mondanod?-próbáltam célozgatni a szombati beszélgetésünkre.
-Nincs.
-Dzsezmin?
-Gondolom jön.Mért?
-Szombaton azon rinyáltál hogy mit érzel,erre most mit csinálsz?Semmit...-háborodtam fel.
-Hé!Nem rinyáltam.Csak össze voltam zavarodva.De már minden oké-vonta meg a vállát.
-Beszéltetek?
-Nem.És szerintem az lesz a legjobb ha nem is emlegetjük.
-Kicsi korunk óta vagyunk barátok.Már szinte testvérek.Nekem bármit elmondhatsz,ugye tudod?
-Persze,tudom.Ha lesz valami,majd szólok-karolt át és adott egy puszit.
-Hát jó-indultunk el.
Felszedtük először Rolit,aki elővette az egoista énjét (ami elég nagy tud lenni,mondjuk az enyém is az xD) és a képeit mutogatta hogy szerintem melyik a legjobb.Szombat óta ezzel fáraszt.
-Mucca,az előzőt!-mondtam.
-Ezt?-tartotta felém az első képet.
-Aha,ez jó!
-Biztos?Ezen gáz a hajam.
-Akkor ez?-húzogattam az ujjam a kijelzőn.
-Ez nem rossz.De...
-Roli!-szakítottam félbe.-Mind jó.Ha százat csinálsz akkor mind a száz ugyanolyan jó lesz.
-Szóval azt mondod rólam minden kép jó?
-Ja-hagytam rá.
-Jaj,de aranyos vagy!-mondta elvékonyított hangon és adott egy puszit az arcomra.
Roli egy érdekes ember.Néha az agyadra megy,de nem tudod nem kedvelni.Olyan aki mindig fel tud dobni a hülye viselkedésével.Na,mielőtt átmegyünk érzelgősbe,leegyszerűsítem a monológom:Bírom a srácot!
Közben jött Dzsemin.Köszöntem neki de még mindig Rolira figyeltem.Na de nem azért mert annyira lekötött az amit mondott,hanem azért mert azt akartam hogy Gab és Dzsez kicsit "együtt" legyen.Néha-néha hátrapillantottam alig észrevehetően hogy csekkoljam őket,de legnagyobb meglepetésemre semmi sem változott köztük.Ugyanúgy beszélgettek és nevettek mint eddig.Láttam Dzsezminen hogy néha megremeg a keze,de nem tudtam eldönteni hogy az idegességtől vagy a hidegtől.
A suliba érve indultam a büfébe.
-Elkísérjelek?-kérdezte Dzsezmin.
-Nem kell.Menjetek csak az osztályba-indultam,de hirtelen megfordultam.-Roli!-kiáltottam utána.
-He?-nézett vissza rám.
-Gyere!
-Mi az?-lépett mellém.
-Lehet veled komolyan beszélni?-kérdeztem félve.
-Már megint mit csináltam?-"rémült" meg.
-Ne hülyülj már!Komolyan beszélek!-boxoltam a kezébe.
-Baj van?-komolyodott el.
-Velem nincs.Velük van-mutattam Gab és Dzsez irányába.
-Mi van velük?
-Inkább köztük.
-Hm?-nézett értetlenül.-Köztük?Mármint...-akadt meg.
-Aham.
-Neeee.Komolyan?-vigyorgott.
-Úgy néz ki.Nem mondod vissza egyiknek sem azt amit most mondok?
-Dehogy!Na mond!
-De tényleg ne!-tettem fel az ujjam fenyegetően.
-Esküszöm!-tette fel a kezét.
-Dzsezminnek bejön Gab.És nagyon úgy néz ki hogy Gab is érdeklődik Dzsezmin iránt.
-Hé!A haveromnak bejön egy csaj és én tudom meg utoljára?-háborgott.
-Ez még nem biztos.Csak ismerem őt és a nézéséből sok mindent le tudok szűrni.
-És ezt azért mondtad el nekem,mert...
-Mert azt akartam hogy tudj róla.
-Ahha...
-Na jó!Segíts összehozni őket!
-Na ez a beszéd!Van terved?-jött teljesen lázba.
-Még nincs,de majd lesz-kacsintottam.
A büféből vettem szenyót meg csokit és mentünk a terembe.Persze mire felértünk Roli elkunyizta a fél csokim (vagyis a háromnegyedét,de mindegy).Leültünk a helyünkre.Gab megfordította a székét hogy hátraforduljon hozzánk.Akartam szólni Dzsezminnek hogy jöjjön oda hozzánk,de zenét hallgatva rajzolt,szóval inkább hagytam alkotni.Roli végig Gab képébe vigyorgott,amit először nem értett,de egy idő után betudta annak hogy "Roli hülye".
A nap gyorsabban telt mint gondoltam.Mire feleszméltem már utolsó óráról csengettek ki.Azt hittem ez lesz a nap sztorija,de tévedtem.Ugyanis a legjobb még hátra volt.
Gab-bel indultunk is táncra.Roli meghívta Dzsezmint egy hambira a mekibe.Mielőtt valaki azt hinné hogy Roli ilyen kis jó fej gyerek,hozzátenném hogy valószínűleg jól kifaggatja szegény lányt.
A művészetibe beérve kettéváltunk.Gab break,én meg hip-hop.Átöltöztem és a többiek előtt bementem a terembe hogy nyújtsak és gyakoroljam ez egyik lépés.
-Egyedül?-jött be Szabi,a tanárom.
-Úgy látszik-vontam meg a vállam.
-A többiek hol vannak?
-Még öltöznek.Vagyis már jönnek is-néztem félre mert észrevettem hogy már lépnek be az ajtón.
-Mindenki itt van?-kérdezte Szabi.
-Aha-néztem körbe.
-Akkor álljatok párba!-tapsolt kettőt.Ekkor lefagytam,mert ugye az én párom Máté.Na jó!Elég!!!Kit érdekel?Nem fogok azért rontani mert miatta idegeskedek.Még csak nem is ismerem.Egyszer beszéltünk és kész.Ennyi!
-Jössz Bia?-kérdezte Máté.Nem is figyeltem,mert elragadtak ezek a gondolatok.
-Öm..Aham.Jövök!-indultam felé.
-Álljatok egymással szembe!Közelebb!-utasított Szabi.Na jól van ám!!!Ez ki akar velem szúrni?Olyan közel voltam Mátéhoz hogy éreztem az illatát (awwww!) és a meleg leheletét a nyakamon.Mélyen a szemembe nézett és elmosolyodott.Próbáltam nyugodt maradni,de a szívem hevesebben vert az átlagosnál.
Az óra nagyjából azzal telt hogy feszengtem Máté karjaiban.Volt hogy megfogta a derekam,a kezem,a vállam.Néha egy-egy lépésnél olyan közel voltunk egymáshoz hogy libabőrös lettem.Ááá!!!
Óra után az öltözőbe lépve csekkoltam a telóm mert világított.Gab írt egy SMS-t.Rövid és tömör üzi volt:
"Ne várj!El kellett mennem!Este beszélünk.Pussz Törpém!"
Klassz!Mehetek együl haza.Pff!Gyorsan átöltöztem és minél előbb el akartam menni.De nem lehetett mert valaki elkapta a karom és visszarántott a folyosón.Meghökkentem,főleg amikor láttam hogy ki fogja a karom.Máté állt előttem és látszólag nem nagyon akart megszólalni.Ezért hát kénytelen voltam én beszélni mert kezdett kínos lenni hogy egymással szemben állunk és nem szólunk egy szót sem.
-Igen?-kérdeztem viszonylag lazán.
-Bocs-engedte el a kezem.-Hazafele mész?
-Aham.
-Elkísérhetlek?
-Persze-csillant fel a szemem.
Elindultunk és útközben mindenféléről beszélgettünk.Leginkább magunkról meséltünk egymásnak.Tök jól elvoltunk amikor jött a kínos kérdés.
-Figyi,izé...az a gyerek akivel múlthéten hazaindultál...szóval,ő a barátod?-kérdezte akadozva.
-Igen.Vagyis nem-mondtam.Furán nézett szóval kifejtettem.-A barátom,de nem olyan értelemben.Nem járunk.Kis korunk óta vagyunk legjobb barátok.
-Szóval akkor szabad vagy?-mosolygott,amitől én is elmosolyodtam.
-Igen.
-Klassz!
-Klassz?-kérdeztem vissza.
-Aha-bólogatott.Gondoltam rákérdezek hogy ő is szabad-e meg ilyesmi,de inkább nem.Ha nem lenne szabad valószínűleg nem kérdezne ilyet egy idegen lánytól.
-Itt vagyunk-álltam meg a házunk előtt.
-Itt laksz?-nézett a házra.
-Ja!
-Gondolom a közeli gimibe jársz,nem?
-De,a Lauren gimibe.
-Értem.
-Na akkor szia!-vettem elő a kulcsom mire elkapta a kezem.
-Várj!Összefuthatnánk valamikor!Tudod,órán kívül-mosolygott a gyönyörű szemeivel.
-Az jó lenne-mosolyogtam rá én is.
-Mikor érsz rá?Minél előbb!
-Csütörtökön-vágtam rá egy kis gondolkodás után.Kedd felkészítő,szerda edzés,a péntek szintén edzés...a csütörtök szabad.
-Akkor csütörtökön-hajolt oda hozzám hogy adjon egy puszit.Először nem tudtam hogy reagáljak.Gondoltam elfutok,de végül nem mentem sehova,csak álltam egy helyben,földbe gyökerezett lábbal.-Szia!-fordult meg és elindult.Pár lépés után visszanézett és intett egyet.Kissé zavarban voltam hogy azt látta,meg sem mozdultam,csak néztem utána.Már mindegy!Ez van...
Hívtam a "bandám".Senki sem értem el.Dzsezmin ki volt kapcsolva,Rolit nem akartam ezzel zargatni mert nem nagyon ismeri a szitut,Gab pedig nem vette fel.Talán le volt némítva.Vagy dolga volt.Ki tudja?
Egyedül tomboltam otthon örömömben.Hát,mit is mondjak?Mikor lesz már csütörtök???
November 10. hétfő

Hozzászólások (0)